Oxford
több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a
paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A
Rephaimok belőlük toboroznak hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket.
Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki mestere és halálos
ellensége is egyben. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe,
és felfedni a titkát...
Kiadó: Athenaeum
Kiadó
Fordító:
Juhász Viktor
Megjelenés:
2013
Oldalszám:
528
Moly: 86%
Goodreads:
3,68
A történet
Nehéz belekezdenem mivel igen kétes
gondolataim vannak a könyvvel kapcsolatban. Nem volt rossz könyv, de nem
mondanám azt, hogy jujj, de jó könyv ezt ajánlom molyoknak.
Az elején – és mai napig sok mindent
nem értek – nem tudtam, nem értettem, hogy ki- kicsoda, kinek mi az ereje és
akkor azoknak mi a neve. Túl sok volt. Annyira bele akart az írónő nyomni
mindent, hogy az valami hihetetlen. És ebből egy nagy káosz lett az elején, de
ahogy haladunk úgy látható, hogy az írónő fejlődik és "kitisztul"
maga az írónő előtt is, hogy most mit is akar, ki-kicsoda.
Kasztrendszerhez hasonlítanám a
könyvben lévő csoportok felépítését. A csoportokon belül még több szétosztás
van, amit sose értettem meg teljesen a könyvben. Igazán vannak negatívumai és,
akkora logikátlan dolgai, amik miatt széttéptem volna szegény könyvet (pedig nem
tehet róla, az írója a hibás). Például egy igen nagy logikai baklövés –
szerintem – amikor a téren egymásra támadnak x-ék és x-ék. Ott járkálnak az
emberek, majd, hip-hop egymásnak mennek és még a vízbe is próbálják fojtani a
másikat, és se a rendőrök se senki más nem megy oda, vagy jelenti például
rendőrnek, hogy itt ütik egymást agyon. Mintha természetes lenne, hogy az
emberek csak így megpüfölik magukat meg lövöldöznek egy téren.
Oh és a szereplők….. Ennyire még
életemben nem utáltam főszereplőt. Megtéptem volna szívesen. Egy kanál vízben
megfojtottam volna, olyan hisztis nőszemély volt és még vak is volt nem kicsit.
Mielőtt hozzá kezdtem a könyvhöz – és olvasás közben is – blogokon és moly.hu-n
lévő kritikákat olvasgattam róla és megnyugodtam, hogy nem csak engem
idegesített ez a Paige. Ha ez van akkor ezért vágja ki a hisztit, ha az van
akkor azé hisztizik. A vakságát pedig a Nagymestere felé értette. Na, ŐT
bírtam!! Elfogadnék egy ilyen szarkasztikus idegent. Esküszöm, ő tetszett a
legjobban és csak miatta fogom elolvasni a következő kötetet is. Egyszerűen ez
a lány nem volt tekintettel másokra többnyire, de volt egy-két rész, amikor más
valakire gondolt, és ő miatta cselekedet, úgy- ahogy tette. Itt Liss-re gondolok,
aki olvasta érti. Visszatérve a főszereplőre. Sose tetszett ez a "utállak,
majd hírtelen szeretlek és gyere velem" felépítés. Na meg mikor elcsattant
a csók, – amire több 100 oldalt kellett várnom – akkor meg olyan belső
monológot nyomott le, amire azt hittem volna, hogy nagyban benne vannak a
dolgokban, – ha értitek – ha nem tudom, hogy csak csókolóznak.
Voltak itt még logikátlanabb dolgok.
Most komolyan, ki várja a szőke herceget, több mint öt éven keresztül? Ez a
szőke herceg Nick lenne, aki valahogy ott termet Paige mellett, amikor 9 éves
volt. Arra a tisztásra, hogyan került oda Nick? Nem értettem, erre 9 éves
korától elkezdett epekedni, vágyni Nick-re, hogy felbukkanjon újra. FAIL.
Oh és még vannak ilyen logikai
huszárok!!! Kész Logikai Fail a könyv nagy része.
Olyan sok mindent, akart belerakni az
írónő, hogy hihetetlen. A Vámpírnaplóktól kezdve a Harry Potterig minden volt.
Nekem még a Naruto is felbukkant, akár mennyire vicces. Van ez a harmadik szem
dolog náluk és ezzel látják a szellemeket. Ez a harmadik szem, a szemükön
látható és ezt kontaktlencsével takarják el. Nekem pedig ebből a Naruto bukkant
fel, mivel – már nem emlékszem, hogy a mesében, hogy is van ez!! – én, amikor a
könyvet olvastam ez ugott be – csak nem pirossal - :
Sok negatív dolgot soroltam fel, de van
pozitív oldala is, bár nem sok. Ha nem nézzük a Logika Huszárokat igazán jó és
élvezhető. A párbeszédek nekem nagyon tetszettek, rengeteget nevettem a
Nagymester szarkasztikusságán és egyszerűen élveztem. Igen élveztem a könyvet,
a sok logikai Fail-t eltekintve. Az írónő nagyon szépen írt és a helyeket is
jól el tudtam képzelni. Elég volt 3 sor környezetleírás és részletekkel teli
tudtam, hogy hogyan is néztek ki a helyszínek. Szerettem, akár mekkora hibái is
voltak.
"Ha egyszer már
tudsz valamit, soha többé nem tudsz megszabadulni tőled. Mindig viselned kell a
terhet. Mindig."
Szereplők
Paige: Az
elején nagyon utáltam. Majd még a közepén is. Végül a végén kezdett ez az
utálat csak szimplán olyanná lenni, akivel, ha kell, egy légtérben vagyok, de
csak ha kell.
Arcturus: Ő
nekem nagyon bejött. A Nagymestert (Miért hívatja magát valaki így? Na, itt is
egy logikai huszár gyerek trollkodik) meg kellene teremteni. ilyen idegent
elfogadnék. Nem bántotta és védte Paige-t, bár a lány nagyon vak volt.
"Széthúzta a
függönyt, és letelepedett a takaró szélére.
– Hogy érzed magad?
– kérdezte.
– Baszódj meg!
Ettől felparázslott
a szeme.
– Ezek szerint
jobban vagy."
Nick: Igaz
jó barát tud lenni, de nekem még is olyan fura.
Jaxon: Irritált,
úgy kezelte Paige-t, mint egy tárgyat, amit más nem kaphat meg.
Nashira: Kis
hárpia. Azt hiszi, hogy ő a legerősebb, de nem. Hahaha
Emiták: Most
komolyan…. pont ezeket, hogy hogy nem tudják megállítani?
5/3,5
Jövő héten Pénteken a Ha marednékról érkezik a bejegyzésem és Vasárnap pedig Flat-Out Matt várható, ha addigra megérkezik a KMK-tól. Ha nem akkor még számomra is meglepetés, hogy melyik könyvemet kapom le a polcról :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése